Tokaj

Tokajt, mint a környék nevét először 1067-ben említik, ekkor már szőlőtermesztő vidék volt. Magát a települést 1353-ban említik először Tokaj néven. Első vára egy földvár volt, amely a tatárjárás során elpusztult. A 14. századra már kővár állt a településen, mely a diósgyőri uradalom része volt.

1450 után Tokaj a Hunyadiaké, majd a Szapolyaiaké volt. Szapolyai János egy időre elveszítette a birtokot, de fia, János Zsigmond idejében már ismét a családé volt, így királyi uradalommá vált. A borvidék bevételének köszönhetően Tokaj mezővárossá fejlődött, népessége növekedett. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc leromboltatta a várat nehogy idegen kézre kerüljön.

A kiegyezés utáni békés évtizedekben Tokaj fejlődött, polgárosodott, a két világháború azonban ezt félbeszakította. 1944-ben először a németek, majd az oroszok foglalták el Tokajt.

A második világháború után Tokaj csak lassan fejlődött, még a borkereskedelemben betöltött központi szerepét is egyre inkább Sátoraljaújhely vette át. 1952. február 1-jén elveszítette járási székhely szerepét. Városi rangját csak 1986-ban kapta vissza. Ekkortól újra dinamikus fejlődésnek indult. Tokaj bájos történelmi városként a turistákat is vonzza. A borvidék a Világörökség része.

Látnivalók

• A történelmi belváros
• Borospincék
• Kulturális és Konferencia Központ (egykori zsinagóga)
• Paulay Ede Színház
• Tokaji Galéria (egykori ortodox templom)
• Tokaji Múzeum (volt Karácsony-ház)
• Tokaji Borok Háza
• Jézus Szíve Templom
• Görög katolikus templom
• Városháza
• Köztéri szobrok
• Finánc-dombi kilátó
• Erzsébet királyné hídja
• Rákóczi-Dessewffy kastély
• Rákóczi Pince
• Széchenyi sétány
• Bán Ferenc saját tervezésű nyaralója a kortárs magyar építészet egyik legérdekesebb épülete.
• Rákóczi-kút
• Az elpusztult tokaji vár (Rákóczi-vár) maradványai